Mi is lehetne kézenfekvőbb választás első bejegyzésnek, mint az egyik leghíresebb, nagy tradícióval rendelkező, a család nevét magán viselő magyar brand, a Szamos Marcipán. Az ország számos helyén várják vendégeiket az impozáns kávéházaikban, vagy egy-egy plázában igényesen berendezett pultjaiknál, ahol egytől egyig ínycsiklandozó édességkülönlegességekkel találkozhatunk.

Az én személyes kedvencem a Mandulatorta, mely maga a földi mennyoroszág. A lágy piskóta rétegei közt megbúvó mandulás édes krém, kiegészülve vékony grillázs réteggel, olyan harmóniát teremt, mely utánozhatatlan és (számomra) felülmúlhatatlan. A választék széles palettán mozog, az Eszterházy, a Trüffel, az E80-as torta és még sorolhatnám, szintén cukrászati remeknek számítanak. Ízeiben érezhető a gondos odafigyelés, a minőségi alapanyagok, és a sokéves tapasztalat. Egyszerűen nem lehet mellé lőni a választásnál, mert a hétköznapi, jól ismert sütemények ízvilágát kiegészítve egy felturbózott, isteni egyveleget alkotnak.

Ár tekintetében valamivel drágább, mint a kis sarki cukrászdák, viszont egy átlagos belvárosi édességhez képest, az árakat csupán alulról súrolja, ellenben minőségben számos esetben túlszárnyalja.

Végezetül némi kritikával is muszáj élnem, mert sajnálatos módon volt rossz tapasztalatom velük. Előfordult a vidéki cukrászataikban (Esztergom, Budaörs), hogy más receptúra alapján dolgoztak, és így egy silányabb változatot hoztak létre. Egyértelműen termesztésen nem lehet kijelenteni és levonni azt a következtetést, hogy mindenhol ez lenne a helyzet, viszont azt javaslom, ha a tehetjük a Váci utcában, a Sugárban, vagy a Pólus Centerben található cukrászatuknál kóstoljuk meg először a süteményeiket.